Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A lyme-kór diagnózisa egy fül-orr-gégész szerint

2015.03.22

A lyme-kór diagnózisa

Dr. Andrew Pugliese

lyme-disease--672x372.jpg

Négy hónappal ezelőtt egy 44 éves nőt küldtek hozzám a jobb fülén lévő süketsége miatt. Egészséges nő bármilyen múltbéli komolyabb betegség nélkül, és semmilyen gyógyszert sem szed. A küldő orvos semmilyen fizikai okot nem talált a süketsége mögött, és a CAT scan vizsgálata is negatív lett. Azért küldték hozzám, hogy megállapítsam, hogy valamilyen fertőzés okozza-e nála a süketséget.

A fertőzések okozhatnak hallásvesztést, és két fő okra vezethetőek vissza: vírusokra és lyme-kórra. A vírusok pl. mumpsz vagy rubella. A beteg gyerekkorában ezek ellen védőoltást kapott, mint ahogy az beteg gyermekei is. És a beteg nem emlékezett hogy lettek volna influenzás vagy náthás tünetei a süketsége előtt. Ezért felvetődött a kérdés, hogy ez lyme-kór lenne?

A lyme-kór diagnózisa Georgia államban nagyon ellentmondásos, mivel a legtöbb helyi orvos szerint Georgiában nincs lyme. A legfőbb probléma e téren az, hogy túl nagy hangsúlyt kap a diagnosztika során a vérvizsgálat vagyis teszt, míg a kórtörténet és a fizikai tünetek hanyagolva vannak. Elég csak ránézni a CDC oldalára nem csak a diagnosztika de a kezelés témájában is.

A lyme-kóros betegeknek mindössze 50%-a emlékszik csak kullancscsípésre.

A betegek 50-80%-a emlékszik foltra a csípést követő pár hétben.

Véleményem szerint a tesztek nem annyira megbízhatatlanok, mint amennyire nem kellően érzékenyek: vagyis másként szólva sok beteg tesztje negatív lesz annak ellenére, hogy lyme-kóros.

A pozitív teszt segít a diagnózisban, de a negatív eredmény nem zárja ki a betegséget.Nem ez az egyetlen ilyen betegség, hasonló pl. a Lupus is, ahol a diagnózist a klinikai tünetek alapján kell ezért felállítani.

 

Ennél a betegnél a WesternBlot és a PCR is negatív lett, ezért a diagnózist a klinikai tünetek alapján kellett felállítani. Először próbálkoztam a kezelést illetően a szájon át szedett minodycline-nel, de pár hét múlva sem volt javulás. Ezért elhatároztam, hogy intravénás Rocephin-nel fogok próbálkozni (ceftriaxone) ami mindig kihívást jelent a biztosítást illetően, hogy az ember olyan biztosítót találjon ami elfogadja ezt a gyógyszert. Szerencsére, ez esetben a biztosító elfogadta a Rocephin adását több mint négy hétre. Úgy gondolom hogy a beteg papírjai melyeket az audiológusa adott segítettek ebben.

 

Hat héttel az intravénás kezelés kezdete után a beteg a beszéd 40%-át hallja a jobb fülére, amely kezdetben nulla volt. Miután folytatja az intravénás terápiát ehhez még mellé a hiperbár terápiát is alkalmazni kezdtük, mert ezt a kezelést is hatásosnak találták a krónikus lyme esetében.

Nagyon sok orvos nem tudja, hogy hogyan értelmezze az eredményeket lyme esetében, és ezért a betegség nem lesz felismerve a betegeket pedig kóklereknek nyilvánítják.

 

http://sinusitisblog.com/2014/09/mystery-lyme-disease/

 

*********************************************************************************************

Infectious Disease, Lyme Disease

The Mystery of Lyme Disease

September 11, 2014 Dr. Andrew Pugliese 5 Comments

 

Diagnosing Lyme Disease

by Dr. Andrew Pugliese

 

Four months ago, a 44-year-old woman was referred to me by her audiologist and ENT for acute deafness of the right ear. She is a healthy woman without any past medical history and was not on any medication. Her otolaryngologist (ENT) could not find any physical reason for the patient’s acute unilateral deafness, including a negative CAT scan. She was being referred to me to determine if there was an infection etiology for her deafness.

Infections can cause deafness and it is usually broken down into two broad categories, viruses and Lyme disease. Viruses that have been associated with deafness include measles, mumps and rubella. The patient had been vaccinated for these viruses, as were her children. Also, the patient did not remember having any sort of cold or flu symptoms prior to the illness. This then beg the question – is this Lyme disease?

Diagnosing and treating Lyme disease is very controversial in Georgia for several factors, mostly based on the conventional wisdom that there is no Lyme disease in Georgia according to most physicians you talk to in the area. Part of the problem with this belief is that there is too much emphasis on blood tests, and virtually none on history and physical symptoms. Read the CDC website for diagnosing Lyme disease and see how vague it is, not only diagnosing, but treating Lyme disease.

Historically with Lyme disease, only fifty percent of these patients even remember being bitten by a tick. Then somewhere between 50-80% of Lyme patients report the bulls-eye rash that is seen during the acute disseminated phase of the disease, which occurs several weeks after the bite. There are three phases to Lyme disease:

 

Acute Local – days to weeks

Acute Disseminated – weeks to months

Chronic Disseminated – months to years

Testing for Lyme disease, in my opinion, is not as much unreliable as it is insensitive. In other words,

Many patients will test negative for Lyme disease but actually do have the disease.

 

It has been my experience that a positive Lyme test helps, but a negative test does not rule out Lyme disease. There are other diseases that share the same fate. At a recent ABIM board review course, they talked about the insensitivity of ANA testing for lupus. Lupus ANA testing has been found to be very insensitive and the diagnosis is clinical, and not based on laboratory findings. At that same board review they said that the earlier you diagnose and treat Lyme, the better the prognosis. In all the conferences I’ve attended, that is the first time I’ve ever heard that said.

In the case of my patient, both her Lyme Western blot and PCR were negative which meant the diagnosis had to be made clinically. Initially, I tried minocycline orally, but after a few weeks there was no improvement. At this time I decided to try the intravenous route with Rocephin (ceftriaxone), which is always a challenge to get insurance to approve the medication. Fortunately, in this case, insurance had approved the use of Rocephin for more than four weeks. I have to believe that the documentation from her audiologist and ENT helped make the case.

After six weeks of IV therapy, I’m happy to report that the patient now has 40% speech discrimination in the Right ear, which was initially zero. In addition to continuing her IV antibiotics, she is in the process of getting approved for hyperbaric therapy, which has also been shown to work with chronic Lyme patients.

Diagnosing and treating this patient is a labor-intensive effort. It takes patience and understanding in order to be successful. Unfortunately for many in my profession, both are in short supply. Mix that with not fully understanding how to view the data before them, and many patients are dismissed and labeled as kooks. It’s time to be less dismissive and learn to look and listen better.

Hope you enjoy the post! Comments and Questions are always welcome!