Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Észrevétlen járvány - A Reader's Digest írása

2015.03.10

11030644_10153098093269719_6942789933511925811_n.jpg

"Ben rábeszélte a háziorvost, hogy küldje kórházba, ahol infúzióban kaphatja az antibiotikumokat. A kezelés szerencsére hatott, és Bennek mégsem lett szüksége pacemakerre, bár három és fél évbe telt, mire újra teljesen egészségesnek érezte magát. – Igazán szerencsém volt, hogy túljutottam rajta – mondja."

Különös baktériumot terjesztő apró ízeltlábú veszélyezteti az egészségünket. És mivel a diagnózis nehéz, így sokszor téves

Írta Susannah Hickling

Nem sokat foglalkozott a piros kiütéssel, amely az után jelent meg rajta, hogy szüleinek franciaországi háza körül kertészkedett. Ben Boulogne úgy gondolta, hogy a dudor meg a nagy piros folt csak egy ártalmatlan rovarcsípés következménye.

– Ausztráliában nőttem fel, ahol minden életveszélyes, és azt hittem, Franciaországban semmi sem lehet ennyire komoly – mondja a 37 éves cégvezető, két kislány édesapja.

Ennél nagyobbat nem is tévedhetett volna. A csípés egy kullancstól származott, s hamarosan Ben, aki korábban sokat sportolt, egyre kimerültebbnek érezte magát. – Azt hittem, hogy csak a munkával járó stressz miatt van – mondja.

A fordulópont egy amerikai üzleti úton érkezett el. Autóvezetés közben olyan heves verejtékezés és fáradtság tört rá, hogy félre kellett állnia.

A szállodába visszatérve bezuhant az ágyba, és mély álomba merült – egy fontos megbeszélést is elmulasztott.

Akkoriban Londonban élt, s hazatérése után felkereste a háziorvosát. A doktornő meghallgatta a szívét, és azonnal a kardiológiára küldte, ahol a szakemberek közölték Bennel, hogy teljes szívblokk alakult ki nála: valami zavarja a szívműködését szabályozó elektromos impulzusok terjedését. A szíve percenként csak 22–24-szer húzódott össze a normális 60–100 helyett. Döbbenten hallgatta, amikor közölték vele, hogy valószínűleg pacemakerre lesz szüksége.

– Az lehetetlen, egész életemben makkegészséges voltam – mondta a kardiológusnak. – Valami csak történhetett velem.

Amikor a kardiológus megemlítette, hogy az ok a Lyme-kór lehet, Ben felhívta az apját és néhány szakembert, akiket személyesen ismert, köztük a trópusi betegségek egy specialistáját is. Ők is a Lyme-kórra gyanakodtak, főleg, amikor Ben beszámolt a furcsa kiütésről. Azonnali antibiotikumkúrát javasoltak.

Ben rábeszélte a háziorvost, hogy küldje kórházba, ahol infúzióban kaphatja az antibiotikumokat. A kezelés szerencsére hatott, és Bennek mégsem lett szüksége pacemakerre, bár három és fél évbe telt, mire újra teljesen egészségesnek érezte magát. – Igazán szerencsém volt, hogy túljutottam rajta – mondja.

 

 

Így védekezzen a kullancsok ellen!

• Öltözzön fel jól, ha a természetben, a városi parkban vagy akár a saját kertjében tartózkodik!

• Használjon kullancsriasztót, és miután hazaért, nézze át a testét és a ruháit is!

• Ha a bőrébe fúródott kullancsot talál, hegyes végű csipesszel fogja meg a fejét vagy a szájszervét, és rángatás nélkül, határozott mozdulattal húzza ki!

Ben Boulogne Európa leggyakoribb, kullancsok terjesztette betegségét kapta el, amelyet első leírása helyszínéről, a connecticuti Lyme városáról neveztek el. A Lyme-kór mindenütt jelen van Európában, ahol az azt okozó Borrelia burgdorferi baktériumnak hat különböző törzse is előfordul. A betegség gyorsan terjed – a vadon élő állatokon, például patkányokon, egereken, mókusokon, nyulakon, sőt vándormadarakon élősködő kullancsok hordozzák.

Bár az 1990-es évek óta megduplázódott az esetek száma – talán az enyhébb telek miatt –, az orvosok még mindig gyakran nem ismerik fel a betegséget. A szakemberek jó része úgy véli, hogy az Európai Unióban jelentett évi 85 ezer eset messze elmarad a valóságostól; csak Németországban évente mintegy 50 ezer fő betegedhet meg Lyme-kórban.

Sokszor nem is születik meg vagy téves lesz a diagnózis, illetve – mint Ben Boulogne esetében – a tünetekre kínálnak kezelést, nem az azokat kiváltó okra. Nincs olyan rendszer, amely központosítva gyűjtené az érintettekre vonatkozó adatokat. Az Európa-szerte alakuló számtalan, Lyme-kórral fertőzötteket összefogó önsegítő csoport azonban arra utal, hogy rejtett járványról lehet szó.

A diagnózis sokszor pokolian nehéz. Gyakran csak azért sikerül, mert a páciens emlékszik rá, hogy kullancsot talált magán, és hogy a csípés körül kialakult az eritéma migransznak nevezett jellegzetes, céltáblaszerű kiütés. Sok országban csak ez után küldik el a pácienst a betegség kimutatására alkalmas vérvizsgálatra. Mások azonban sem kullancsról, sem kiütésről nem tudnak.

– Csak nagyjából 50 százalék emlékszik a kullancscsípésre – mondja dr. Armin Schwarzbach, aki az Augsburgi Borreliosis Központban (ABK) Európa minden részéről érkező betegekkel találkozik. – Ráadásul a céltábla-kiütés is csak az esetek mintegy felében alakul ki. – Munkatársaival együtt úgy véli, a diagnózishoz az összes tünetet és a beteg kórtörténetét is figyelembe kell venni.

A foltot leszámítva a kezdeti tünetek eléggé általánosak: kimerültség, láz, borzongás, fejfájás, izom- és ízületi fájdalom, nyirokcsomó-duzzadás. A korán felismert Lyme-kór 2–4 hetes antibiotikumkúrával gyógyítható, de ha nem veszik észre, ízületi gyulladásra emlékeztető tünetek, szívritmuszavarok, bőrkiütések, szélsőséges kimerültség, a központi és a környéki idegrendszer működési zavarai léphetnek fel.

A kezeletlen betegek állapota igen súlyossá válhat. A tünetek olykor nagyon emlékeztetnek például a szklerózis multiplex, a Parkinson-kór, az Alzheimer-kór vagy a Crohn-betegség tüneteire. Ha valaki eljut ide, a betegség harmadik stádiumába, már sokkal nehezebb meggyógyítani. Ez még fontosabbá teszi a betegséggel kapcsolatos ismeretterjesztést, valamint a korai diagnózist és kezelést.

 

Shannon van den Broek 2005-ben, egy ausztriai túra során fertőződött meg. A most 27 éves holland lánynál nem jelent meg kiütés, így az orvosa azt mondta, nincs oka az aggodalomra. Néhány hétre rá megfájdult a torka és belázasodott, de az orvos ezt csak meghűlésnek vélte. Igen ám, de ez a meghűlés azóta sem múlt el.

Hamarosan újabb tünetek jelentkeztek. Shannon annyira gyengének, betegnek és zavartnak érezte magát, hogy abbahagyta a zeneiskolát, ami egyben énekesi álmainak végét is jelentette. Egész testét, arcát és szemét ekcémás kiütések borították el, amelyek ellen a szteroidok és egyéb kezelések sem hatottak. Depresszióba süllyedt, zsibbadni kezdett a karja és a lába, volt egy hét, amikor járni sem bírt. Sok más Lyme-kóroshoz hasonlóan az orvosok nála is arra gyanakodtak, hogy a tünetek nem testi, hanem lelki eredetűek lehetnek.

Miután 2012-ben végre felfedezték, hogy Lyme-kórja van, egy holland specialista majd egy évig tartó nagy dózisú antibiotikumkúrára fogta, illetve egyéb gyógyszerekkel is kezelte. De az ekcéma és a szélsőséges letargia visszatért, és Shannon kénytelen volt belátni, hogy a gyógyszerek nem hatnak. – Egész felnőtt életemben beteg voltam – mondja.

A fertőzött kullancsok száma Közép-Európában – főleg Ausztriában, Csehországban, Németországban, Svájcban, Szlovéniában és Szlovákiában – a legmagasabb, de vannak a fertőzésnek más gócai is, például a norvég és svéd partvidék mentén, illetve egyes észt és finn szigeteken. (Magyarországon az 1998 és 2008 között bejelentett megbetegedések száma alapján Zala, Vas és Somogy megye nagy része, valamint Nógrád, illetve Heves északi területei a legfertőzöttebbek. Forrás: oek.hu)

Az európai orvosok munkáját az is nehezíti, hogy nincs egységes útmutató a még mindig ritkának tartott betegség diagnosztizálására és kezelésére, valamint hogy a meglévő vértesztek elavultak, nincsenek európai szinten egységesítve, és nem is elég érzékenyek. A szokásos vizsgálat két szakaszból áll. Az első célja, hogy az összes beteget kiszűrjék – még azon az áron is, hogy sok egészséges embernél hamisan pozitív az eredmény. A második szakaszban a pozitív mintákat újra lemérik más módszerrel; a betegek azok, akik mindkét szakaszban pozitív eredményt mutatnak.

Ám előfordulnak téves negatív eredmények is. Az ellenanyagok néha csak hetekkel a megfertőződés után termelődnek, így a korai tesztelés nem mutatja ki a kórt. Sok háziorvos nincs tisztában ezzel, és azonnal vérvizsgálatra küldi a beteget.

Ráadásul egyes országokban, például Dániában csak egyféle tesztet kínálnak a Lyme-gyanús betegeknek, miközben másutt az irányelvek többféle típusú tesztet is előírnak.

A sok bizonytalanság egyfajta „kullancsturizmus” kialakulásához vezetett: sokan külföldön keresnek segítséget, elsősorban Németországban, ahol már 150 Lyme-kór-specialista dolgozik. Általában ezeknek a betegeknek a költségeit nem téríti meg hazájuk egészségbiztosítási rendszere. Akárcsak Linn Aalmónak.

A 33 éves nő 2007 óta él a norvég partok közelében fekvő Hitra szigetén, amely halgazdaságairól és az ott élő rengeteg gímszarvasról ismert. Őt és családtagjait minden évben megcsípik a kullancsok. Linn már nem sokkal az odaérkezésük után különös tüneteket tapasztalt magán. Mindig a teste jobb oldalán jelentkeztek – kitágult pupilla, heves migrén, idült torokfájás, kínzó fogfájás. Annyira kimerült volt, hogy felmondott a halgazdaságban, abbahagyta a kerékpározást és a maratoni futást, pedig nagy örömét lelte a sportban. De a szakemberek nem tudták megmondani, mi okozhatja a panaszait.

A háziorvosa nem volt hajlandó Lyme-tesztet végeztetni, mivel Linn nem talált magán kiütést. – Norvégiában nem tekintenek betegnek – fakad ki bosszúsan. Végül aztán 2012-ben, az interneten folytatott keresgélés után vérmintát küldött egy német Lyme-klinikára. Az eredmény szerint Lyme-kórja volt. A nőnek azonban több mint 10 ezer eurót kellett kifizetnie az utazásra, a vizsgálatokra és az antibiotikumkúrára.

Persze, ha kullancsot talál magában, az még nem jelenti azt, hogy el is kapja a Lyme-kórt. Az európai vizsgálatok szerint ezeknek az ízeltlábúaknak „csak” 14 százaléka fertőzött. Másrészt ha fertőzött példány csípi is meg önt, annak hosszú ideig – akár 8 órán át – kell vért szívnia, hogy elegendő kórokozót juttasson a testbe. Egy lengyel erdőmunkások körében végzett vizsgálatban az idősebbek szinte mindegyikének voltak kullancscsípései, de csak 45 százalékuknál volt kimutatható a Lyme-kór.

Egyes orvosok úgy vélik, hogy már-már túldiagnosztizálják a Lyme-kórt, különösen a betegség idült szakaszában. Dr. Preben Aavitsland, az oslói és a bergeni egyetem előadója, korábban az ország vezető járványügyi szakembere a következőket mondja erről: – A betegek egy részének valóban harmadik stádiumú Lyme-kórja van, mások viszont kigyógyultak már a fertőzésből, csak bizonyos tüneteik megmaradtak, megint másokat pedig hozzá nem értő orvosok diagnosztizálnak tévesen: tüneteiknek más oka van, például depresszió, krónikus kimerültség szindróma, reumás ízületi gyulladás vagy szklerózis multiplex.

Aavitsland a Lyme-kór esetén hosszú ideig szedett antibiotikumok mellékhatásaira is felhívja a figyelmet. – A beteg számára a bél baktériumflórájának jelentős megváltozása a fő veszély, akár még életveszélyes bélgyulladás is felléphet – mondja.

– A kezelés ráadásul nem is olcsó. Társadalmi szinten pedig az a veszély, hogy a sok antibiotikum hatására nő az azoknak ellenálló baktériumok okozta fertőzések kockázata.

A Lyme-kórra specializálódott orvosok viszont meg vannak győződve az antibiotikumkezelés előnyeiről, persze csak biztos diagnózis esetén.

– Először más betegségeket keresek, és megpróbálom kizárni az összes egyéb lehetőséget – magyarázza Christian Perrone professzor, a garches-i Raymond Poincaré Egyetemi Kórház fertőző és trópusi betegségekkel foglalkozó részlegének vezetője. – Ez után döntök az empirikus antibiotikumkúráról. – Elmondása szerint ő, illetve európai és amerikai kollégái a betegek 75-80 százalékának az állapotában tapasztalnak javulást.

Az antibiotikumok túlzott használatának veszélyeivel Perrone professzor is tisztában van, ezért a régóta beteg Lyme-kórosoknak néhány hétig tartó „indukciós fázisban” adagol csak folyamatosan antibiotikumokat, utána pedig egyéb fertőzés elleni szerekkel váltogatva adja néhány hónapig, de egyszerre mindig csak pár napon át. A kezelést személyre szabja, hiszen minden beteg más.

Dr. Armin Schwarzbach, a németországi ABK klinika munkatársa is fontosnak tartja a fertőzés aktivitásának ismételt ellenőrzését, valamint a vese- és májműködés folyamatos figyelemmel kísérését.

– Nagyon gyakran hiányzik a kezelés előtti, alatti és utáni rendszeres ellenőrzés – mondja.

A szakértők egyetértenek abban, hogy további kutatásokra és hatékonyabb diagnosztikai eljárásokra van szükség. Egy EU által finanszírozott laboratórium új, hitelkártya nagyságú „chiplaboratóriumot” fejleszt, amely 99 százalékos biztonságú eredményt ígér. A Hilysens nevű eszköz olcsó és könnyen használható lesz, hordozható leolvasójával és felhasználóbarát szoftverével pedig nemcsak az orvosok, de az egészségügyi végzettséggel nem rendelkezők is képesek lesznek vérmintákat elemezni. Sőt, az eszköz a jelenlegi teszteknél is érzékenyebb lesz, mivel a kórokozóra jellemző többféle antigén kimutatására is alkalmassá válik. A technológia már 2015-től rendelkezésre áll, azonban még legalább öt-hét évnek kell eltelnie a fertőzést helyben kimutató biochip – azaz a miniatűr laboratórium – megalkotásáig és kereskedelmi forgalomba kerüléséig.

A megelőzés azonban mindig jobb a gyógyításnál. Németországi és ausztriai vizsgálatokból úgy tűnik, az új oltóanyag véd a különböző Borrelia-törzsek ellen, és minimálisak a mellékhatásai. Néhány évet azonban még biztosan várni kell arra, hogy oltással védhesse meg magát a Lyme-kórtól. Addig is ügyeljen a kullancsokra a tavaszi és nyári hónapokban, s mindenképpen keresse fel orvosát, ha olyan kullancsot talál magában, amelyik már vért is szívott, vagy ha bőrtünetek jelentkeznek.

– Ha a kullancs három óránál hosszabb ideig volt a bőrbe fúródva, megelőző jelleggel antibiotikum-kúrát kell kezdeni, és a betegnek a következő hetekben figyelnie kell az esetlegesen megjelenő tüneteket – tanácsolja dr. Petra Hopf-Seidel Lyme-kór-specialista. Ilyen a nyári influenza, a kimerültség, az émelygés-hányás és a csípés helyén négy-hat hét múlva megjelenő kiütés.

– A háziorvosoknak és a gyógyszerészeknek is gondolniuk kell a Lyme-kórra – mondja Perrone professzor. – Az egyetemen azt tanulják, hogy ez ritka betegség, és azt hiszik, soha nem látnak majd eritéma migranszt. Úgy vélem, nap mint nap találkozhatnak esetekkel, csak éppen nem ismerik fel őket.

 

- See more at: http://www.rd.hu/%C3%89szrev%C3%A9tlen_j%C3%A1rv%C3%A1ny#sthash.Nyf1mNny.dpuf