Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Egy kullancscsípett kálváriája

2015.03.27

Egy kullancs csípett kálváriája

fotó: Tomfy Wikimedia Commons

16 éves kislányom megfázott, folyt az orra, egy kicsit köhögött, fájt a feje és gyengének érezte magát. Jól leszidtam, hogy miért nem vigyáz magára, miért nem öltözik fel rendesen ha hűvös van. Kapott jó sok citromos-mézes teát és vártuk, hogy egy-két napon belül jobban lesz.

A napok teltek-múltak és nem lett jobban. Az erős fejfájások mellé a jobb lába is elkezdett fájni. A csípőtől lefelé az egész lába annyira érzékeny volt, hogy sem a ruha, sem a takaró érintését nem bírta elviselni. A bőr fájdalmán túl az ízületei is sajogtak, a talpára sem bírt rálépni, mankóval lábujjhegyen vánszorgott a lakásban.

Már az első tünetek után elkezdtünk orvostól orvosig járni. Először a neurológiára mentünk ahol semmit sem találtak és az ortopédiára irányítottak bennünket. Ott sem tudták megmondani, hogy mi lehet a baj. Agy daganatra gyanakodtak, de a CT és az MRI nem mutatta ki.

Újabb neurológiai vizsgálat után elküldtek minket a Kullancs Betegségek Ambulanciájára, de az ottani vizsgálatok sem mutattak ki kórokozót. Elküldtek pszichológushoz, hogy hátha lelki oka van a járásképtelenségnek, de ott sem lettünk okosabbak.

Azután mentünk belgyógyászhoz, majd jöttek a természet gyógyászok. Az egyes kezelések rövid időre segíteni látszottak, de újra és újra visszatértek az elviselhetetlen fájdalmak. Szörnyű volt nézni, ahogy az életerős, vidám gyermekemből állandó fájdalommal küzdő mozgásképtelen roncs lett.

És akkor jött az égi közbenjárás vagy véletlen. Egy régnemlátott ismerősünk, aki mellesleg ápolónő látogatott meg bennünket. Amikor meglátta, hogy hogyan mozog a lányom rögtön egy neurológus professzorhoz, aki a Lyme-kór nemzetközi hírű specialistája irányított bennünket. Nem csak, hogy irányított, de el is intézte, hogy már másnap fogadjon bennünket a professzor úr.

A sok lelet átnézése során a professzor úr felfedezte azt, amin mindenki más átsiklott, hogy a számos vérvizsgálat közül egyben kimutatták a Lyme borreliosist. Azonnal nagy dózisú intravénás antibiotikum kúrát írt elő, majd azt követően jött a rehabilitáció hosszú időszaka. A legrosszabb az volt, hogy mint ahogy a professzor úr is megmondta 7-8 hónapig nem mutatkozott a gyógyulás legkisebb jele sem.

De ez a hosszú idő is eltelt, csodák csodájára depressziós sem lett közben a gyerekem és végül lassan elkezdett javulni az állapota. A rehabilitáció teljes fegyvertárát bevetették, hogy újra rendesen tudjon járni az én lányom. Az ő kitartásának, hitének és élni akarásának is köszönhetjük, hogy ma már kutya baja és lakodalmában végig táncolta az éjszakát.

Rózsa – Szeged

 

http://www.gyogyulasutjai.hu/index.php?m=altgy&mod=2&az=362&#kezd