Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Orsi története

2012.06.13

 Orsi jön elém a biatorbágyi ház teraszán. Csinos, fiatal lány. Kézszorítása még kicsit erõtlen, de az hihetetlen, hogy néhány hónapja még géppel lélegeztették, és tolószékben ült. Tizennyolc évesnek sem nézem, pedig már huszonegy. Talán jobb is lenne,ha ezt a három évet kitörölhetné az életébõl.


Dirda Orsolya 1999 õszéig úgy élt, mint kortársai. Középiskolába járt, sportolt, népi táncos volt. Tervezgette, mihez is kezd érettségi után. Azon az õszön osztálykirándulásra mentek a
hegyekbe. Remekül érezték magukat, bár az erdõben annyi volt a kullancs, hogy szinte seperték magukról.
– A tünetek éppen egy hónap múlva jelentkeztek – mondja. – Izomgyengeségnek gondoltuk: hirtelen, minden elõzmény nélkül összecsuklott alattam a lábam. November elején egy ilyen esésnél az arcom is megsérült, akkor kezdték keresni az orvosoka baj okát. Még senki nem gyanakodott kullancs okozta fertõzésre, hiszen semmilyen nyoma nem volt csípésnek, és a jellegzetes, kokárda alakú bõrgyulladás, a Lyme-folt sem jelentkezett.

Orsit ideggyógyászati vizsgálatra küldték. Bár minden negatív volt, panaszai mégsem szûntek. A család fogorvosa ajánlotta: keressenek fel egy Lyme-ambulanciát. Az elsõ vérvizsgálat meg is állapította a Lyme-kórt. Orsi kéthetes antibiotikum-kezelés kapott.
– A lányom egy hónapig teljesen tünetmentes volt, kezdett megerõsödni – meséli édesanyja –, de hamarosan nyelési nehézségek léptek fel nála, és orrhangon kezdett beszélni. Elõször torokgyulladásra gyanakodtunk. Felhívtuk az ambulanciát, ahol az elmondott tünetekrõl közölték, hogy ennek már semmi köze a Lyme-kórhoz, abból Orsi meggyógyult. Tanácsukra lányunk speciális ideggyógyászati osztályra került, ahol egy súlyos autoimmunbetegséget
állapítottak meg nála.
– Nagyon aggódtunk Orsiért, de bíztunk az orvosokban – folytatja az édesanya. – Pedig a myasthenia gravis kezelésére használt szerektõl rendre rosszabbul lett, újra és újra gépei lélegeztetésre szorult, nem tudott nyelni. Két éven át orr-, majd gyomorszondán át kapta az ételt. Harmincnyolc kilóra fogyott, izomzata elsorvadt.
A Dirda házaspár és Orsi négy testvére mégsem adták fel a reményt. Éjjel-nappal ott ültek a beteg ágya mellett. Félbemaradt a nagy család otthonának felújítása, minden pénzt és energiát felemésztett a kórházba járás, a kezelés és Orsi ápolása.
Emeleti szobájába a kislány már nem tudott felmenni, így a földszinti konyhát „kórteremmé” alakították, ide befért a Máltai Szeretetszolgálattól kapott kerekes kórháziágy. Ez volt Orsi élettere az elmúlt két évben.
 
A Dirda szülõk minden szalmaszálba belekapaszkodtak, alternatív módszerekkel dolgozó orvosokat kutattak fel, és újra megkeresték a Lyme-ambulanciát is, de hiába. Az új vizsgálat
eredménye megint csak az lett: „aktuális Lyme-betegség teljes biztonsággal kizárható, a régi, kevés ellenanyag is eltûnt a szervezetébõl”.
 
Dirdáné nem sír, nem panaszkodik. Pedig volna rá oka. Három éve rettegve alszik el. Nem tudja, mire ébred. Mi van, ha ismét mentõt kell hívni, mert leáll Orsi légzése? És mi van, ha használhatatlan a lélegeztetõgép?
Sajnos mindkettõre volt már példa. Elõfordult az is, hogy – a mentõszolgálat túlterheltsége miatt – másfél óraalatt értek ki a mentõk, de nem rohamkocsival, hanem csak egy szállító
jármûvel érkeztek. Máskor a segélyhívásra rohamkocsi helyett az utcában lakó háziorvost küldték át a fuldokló lányhoz. A család kétségbeesetten kereste a segítséget.
 
2001 októberében vették fel a kapcsolatot dr. Bózsik Béla Pállal, a Lyme Borreliosis Alapítvány kuratóriumának titkárával, aki évek óta kutatja a Lyme borreliosist. Új módszerrel vizsgálja a betegséget és segíti a betegek gyógyulását. Késõbb az Istenhegyi Központban
a fiatal lány vérébõl mikroszkóppal is kimutatták a kórokozó Borreliát. Igazolódott tehát, hogy a Lyme borreliosis még nem gyógyult meg. A kezelés azonnali elkezdését azonban akadályozta, hogy a Lyme borreliosis és a Myasthenia gravis gyógyítására alkalmas szerek rontják egymás hatását, és ez akár a beteg állapotának életveszélyes rosszabbodásához vezethet.
 
Így csaknem egy év telt el, mire megkezdõdhetett Orsi újabb, célzott antibiotikus kezelése. Az Istenhegyi Klinikán dr. Esztó Klárama már járó betegként kezeli. Jelenleg huszonnégy hetes kezelés áll mögötte. A teljes gyógyulás még nagyon messze van, de az is óriási eredmény, hogy december óta nem szorul gépi lélegeztetésre, márciustól tolókocsira sem, és április vége óta nélkül táplálkozik. Még lassan és keveset eszik, kezével tartja az álla alatti izmokat, hogy folyamatosan tudjon nyelni, de már érzi és élvezi az ízeket, testsúlya végre gyarapodik. Még bizonytalanul lépked, egyedül még nem merészkedik ki az utcára, de a kertben szabadon mozog, és már a jövõt tervezi.

Móza Katalin
(Megjelent a Hölgyvilág
V. évfolyamának
15. számában.)